"A világ egy könyv, és aki nem utazik, az csak egyetlen lapját olvassa el." (Szent Ágoston)

Lány bőrönddel

Jóóó reggelt, Vietnám!

2018. július 18. - tfruzsa

img_0944.jpgHa nem is akkora hanggal, mint Robin Williams (ill. Bajor Imre, mint szinkronhangja) a Jó reggelt, Vietnám! című filmben, de legalább akkora lelkesedéssel készültem a vietnámi útra 2017. szeptember elején. Hogyan és miként jött, hogy én feltétlenül el szeretnék jutni ide, azt már meg nem mondom, de a kezdeti sokk után, amit a megérkezéskor tapasztaltam, a végén csak egy újabb ázsiai országba estem szerelembe. Egy hét Vietnámban, semmire, és mindenre elegendő: Ho Chi Minh (Saigon) – Hoi An – Hanoi és Halong Bay volt a lista.  

Akik már egy ideje követik az utazásaimat, azok tudják, hogy 2017 első felét Kínában töltöttem, majd a kínai életem után Dél-Korea (lásd: Korea másik arca ), végül pedig Vietnám felé vettem az irányt, hogy itt fejezzem be a fél éves ázsiai kalandomat. Az ázsiai túrára ismételten egy jelentkező akadt magam mellé, aki nem más, mint a nyughatatlan anyám. A személy, aki imád utazni, és élvezi, amikor megtervezem a nagyobb kaliberű utakot, nem beszél folyékonyan idegennyelveket, de előszeretettel kezdeményez mindenkivel beszélgetést az útjaink során, ahogy Vietnámban is történt, és ő ezt imádja, hogy nem ért mindent, és nekem kell folytatnom a beszélgetést idegenekkel. :)

img_1977.JPG

A vietnámi készületekhez mindenképpen szeretném kiemelni a hihetetlenül egyszerű online turista vízum jelentkezési procedúrát. 2017-től már mi magyarok is igényelhetünk interneten keresztül 30 napos turista vízumot Vietnámba. Egy online ívet kell kitölteni az adatainkkal, be kell scanelni az útlevelünk fényképes oldalát, miután mindezzel kész vagyunk bankkártyával kifizetjük a 20$-os díjat(bár ez lehet már változott), majd várjuk az értesítést napokon belül. Ezennel készen is vagyunk, kezdhetjük tervezni részletesebben az utunkat. :) 

Kiindulási pontnak Vietnám déli részéré, Ho Chi Minh City-re esett a választásom. Ho Chi Minh CIty, Vietnám legnagyobb városa. A város a Saigon folyó mellett helyezkedik el, aminek 1976-ig viselte is a nevét, de sokan mai napig is csak Saigonnak hívják. Egy sokszínű, nyüzsgő város, ahol találkozik a modern és a régi. Az utca egyik oldalán a piac, ahol 2 dollárért már sört és szendvicset kapunk, ami mögött az emberek lakóhelye is megbújuk, míg az út másik oldalán egy 52 emeletes torony épület (pl. a Bitexco Financial Tower), aminek a tetejében kb. 10 dollárért fogyaszthatunk el egy helyi sört. Vagy a ház aljában egy butikot találunk, amin átvágva már egy szálloda recepcióján találjuk magunkat, ahogy velünk is történt. Míg 20 évvel ezelőtt a városra a hatalmas biciklis forgalom volt a jellemző, ma már ezer meg ezer robogó suhan az utcákon, néhány közülök Uberes motoros cuccban, mert hogy ez itt is létezik. Okos telefon mindenkinél, a helyiek beszélnek angolul, mindenki üzletel, mindenki eszik és kávét iszik, mozgóbüfék, velük él a történelem, és valahogy mégis haladnak a jövő felé, kérem szépen ez lenne a 21. századi Vietnám?

img_1080.JPG

A kirándulásaim alatt van, hogy többségében csak városokat érintek, ebből kifolyólag 2-3 naptól ritkán van szükségem ahhoz, hogy igazán felfedezzek egy helyet a látnivalóival együtt (Persze most itt nem Berlinről vagy Párizsról beszélek, ahol lehet, hogy egy hét is kevés lenne mindenre?!). Ho Chi Minh City-t is ebben az idő keretben próbáltuk felfedezni.

Milyen látnivalók is bújnak meg ebben az élénk városban?

  • egy kis Párizs: a Notre Dame Chatedral
  • egy kis NY: Bitexco Financial Tower, EON Heli Bar, ahonnan egy pohár ital mellett csodás kilátás nyílik a városra, legjobb naplementekor menni.
  • Saigon Opera House
  • Central Post Office
  • Ho Chi Minh városháza
  • War Remants Museum, ahol főleg a Vietnámi háború borzalmai állnak a középpontban. Még magyar vonatkozást is találunk.
  • Book Street - Nguyen Van Binh, az utca, amely telis tele van könyvesboltokkal
  • Independence Palace, vagy más néven Reunification Palace, a korábbi Dél-Vietnám elnökségének helyszíne. Saigon bukásának jelképe - 1975-ben tankok törték be a kapukat.


Ezeken a látnivalókon kívül természetesen ott vannak még a pagodák (pl. a Giac Lam és a Jade császári), amik egy idő után számomra ugyanúgy néztek ki. Ebből kifolyólag belefáradtunk, hogy újabb és újabbat kutassunk fel, így, ami az utunkba esett, csak azt tekintettük meg. Ha időtök engedi, akkor a Mekong Delta már csak egy hajításnyira fekszik Ho Chi Minhtől, így akár érdemes egy egynapos programba belefoglalni.

Mit együnk és igyunk? Természetesen hideg jeges kávét, vietnámi szendviccsel, persze ezt mindenhol lehet enni Vietnámban, de akkor ezt hol érdemes Ho Chi Minh Cityben kipróbálni?

Ha a gyomrunk gyenge, és nem feltétlenül merjük egyből kipróbálni az utcai árusok ínycsiklandó kínálatát, akkor legjobb, ha a Bent Thahn Street Food Market-on kezdünk. Ez egy hatalmas vásárcsarnok, rengeteg külföldi megfordul itt, így nem feltétlenül autentikus, de higiénikusan ki lehet próbálni a helyi ételeket, egy kicsit drágábban, mint ahol a helyiek esznek. Viszont véleményem szerint nem érdemes kihagyni, hisz egy helyen van minden! :) Ha ezen túl vagyunk, akkor utána minden utcasarkon található egy vietnámi szendvicses, egy pho leveses, vagy valamilyen vietnámi finomság.  

Ha eddig nem szeretted a kávét, akkor szinte biztos vagyok benne, hogy itt meg fogod szeretni. Tudni kell, hogy rengeteg kávét iszok, de számomra különösen nagy függőséget okozott a vietnámi jeges kávéjuk. :) Az egyik legjobb kávét Tao Dan Park-ban egy helyi kis kávézóban ittuk, műanyag székek, asztalok, helyiek, és kb. 300 Ft-ér hűsítő kávé, mi kell még? A helyiek tök jó képeket készítettek rólunk, bár sose kaptuk meg azokat a fényképeket :) Plusz ebben a parkban történt az is, hogy a wc-nél a cipőt is le kellett venni, és amíg anya a mosdót használta, én valami mogyoró féleséget eszegettem a WC-s nénivel. :D

img_0863.JPG

Vietnámban viszonylag nagy távolságok vannak, így úgy döntöttem, hogy nem töltjük az időt vonatozással és buszozással, hanem a helyi fapados járattal (Vietjet, Jetstar) repülünk A-ból B-be. Hisz 10-15.000 Ft-ért egy-két óra alatt már egy másik városban landolhatunk, ahelyett, hogy 10 órákat tömegközlekedéssel töltenénk. Következő repülőterünk Da Nangban volt, de innen szinte rögtön tovább is suhantunk az egy órányira fekvő Hoi Anba. Kiépített tömegközlekedés nincs, így én úgy döntöttem nem alkudozok helyben a taxisokkal, hanem előre foglaltam a szállásokál transzfert, amiért nem fizettem többet, mint 7-10$-t egy útra 2 főre.

img_1208.JPG

Hoi Anba feltétlenül szerettem volna eljutni, és remek döntés volt. Egy családi apartman házban (Phoenix Stay) szálltunk meg, éjszakánként kb. 3.000 Ft-ért két főre, reggelivel, hatalmas tiszta szobával, saját fürdőszobával, erkéllyel. Legalább 500 ilyen, ehhez hasonló ajánlatot találhatunk az interneten, ha nem jobbakat. :)

img_1262.JPG

és miért Hoi An? Mert ha Vietnámba utazunk, akkor látni kell és kész. :) (Nem hiába láthatjátok az egyik kedvenc képemet Hoi Anból az oldal főoldalán.)

UNESCO világörökségi helyszín, színes házak kavalkádja, lampionos utcák, éjszaka kötelező sétálni egyet az óvárosban. Meseszép tengerpart (An Bang) 6 km-re az óvárostól, amit biciklivel is könnyen elérhetünk. Szeptemberben olyan meleg víz volt, hogy életemben először minden sikítás nélkül csak belibbentem a vízbe, és szuper érzés volt. Természetesen itt is szuperek az ételek és a kávék, szuvenír shopok bőr cuccokkal és színes lampionokkal. Az egész város tele van turistával, de mégis annyira varázslatos az egész hely, mintha megállt volna itt az idő. Hoi An legfőbb nevezetessége az óváros, amiért belépőt kérnek, hogy egyes házakat belülről is megtekinthessük. Bár véleményem szerint e nélkül is lehet élvezni a helyet, és visszakaphatjuk ugyanazt a feelinget az utcákon sétálva. Mi két napot töltöttünk itt biciklizéssel, városnézéssel, pihenéssel, és az út során az egyik legjobb két napunk volt. Ha Hoi Anban jártok, csak hagyjátok, hogy magával ragadjanak a színek, fények, és élvezzétek.. :)

Fájó szívvel, de el kellett hagynunk ezt a kis csoda helyet, és repültünk tovább északra, Hanoiba, a fővárosba, ahol az utolsó napjainkat töltöttük. Hanoi nem lett a kedvenc városunk, de természetesen ezt se lehetett kihagyni. Meglepő volt, hogy néhol európai szintű széles utcákat találtunk, olyan épületek között sétáltunk, mintha csak az Andrássy úton lettünk volna. Mind emellett persze megfér egy vasúti sín is a szűk házak között, ahol mai napig vonat jár. Érdekes látnivalókat persze itt is találunk:

  • Egyoszlopú pagoda
  • Vízi bábszínház – bár mi ezt kihagytuk, állítólag egyszer érdemes megnézni
  • Ho Chi Minh mauzóleum, a Ba Dinh téren, mellette  Ho Chi Minh's Stilt House, amit egy csodálatos park vesz körbe
  • Hoan Kiem Lake, aminek a közepén található a Turle Tower (teknős torony)
  • Temple of Literature – Irodalmi múzeum
  • Flag Tower of Hanoi
  • Hanoi Operaház
  • Hoa Lo börtön, ahol az amerikai pilótákat tartották fogva.

Ha pedig Észak-Vietnám, akkor természetesen Halong Bay, amivel az utunk végéhez értünk. Lehet egyedül vagy szervezett programmal is utazni, egy napra, illetve több napra is. Nekünk egy napos szervezett programban fért bele, hogy eljussunk Halong Bayhez, és ez az egy nap, nagyon hosszú volt. Hanoiból, olyan 4 óra az út Halong Bayhez, ezt követően kb. egy 4 órás hajós-kajakos program, amivel megtekintjük az öblöt, az árban foglaltatik még egy ebéd is, majd mindezek után 4 órás buszos zötykölődés vissza a fővárosba. Hosszú, fárasztó, persze kötelező turista program, de megéri, hisz gyönyörű.

Egy hét Vietnámban nagyon gyorsan eltelt, és még annyi mindent lehetett volna látni, tapasztalni, de ezek már csak egy következő útra maradnak. :) Addig is maradnak a képek és az emlékek. 

tf.

Fényképek: IG - tfruzsa

Még több friss infóért kövesd a FB-os oldalamat, Lány bőrönddel :)

A bejegyzés trackback címe:

https://lanyboronddel.blog.hu/api/trackback/id/tr5414105371

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.