"A világ egy könyv, és aki nem utazik, az csak egyetlen lapját olvassa el." (Szent Ágoston)

Lány bőrönddel

3 nap, 2 hölgy, 1 elzárt ország – II. rész: a túra első fele

2017. november 09. - tfruzsa

dprk.jpg

Elnézéseteket kérem, hogy ilyen sok idő eltelt az első rész óta, de jelenleg végzős vagyok az egyetemen, és a teendőim száma eléggé megnövekedett. Sokan tettetek fel kérdéseket, hogy mik voltak azok a kérdések, amiket nem tehettünk fel, vagy mik a játékszabályok az út során. Megpróbálok a posztban ezekre a kérdésekre is választ adni. 

2017. júniusában jártunk Észak-Koreában. Az út után elég sokáig tartott megírni ezt a bejegyzést, mivel elkezdtem írni, és sikerült egy unalmas útleírást összehoznom a száraz tényekkel, mint akinek kötelező ezt magyar órára megírnia.  Próbáltam kitalálni, hogy mire is lennének kíváncsiak az emberek egy ilyen út során, ahol minden meg van szervezve helyettünk.  Szóval elkészültem, majd újra és újra átírtam, amikor az időm engedte.

Viszont akkor most jöjjön, aminek jönnie kell: Út Észak-Koreába, avagy ahogy én láttam ezt a zárt országot..

2017. június 16. péntek, Shenyang vasútállomás, ültünk Lea-val, a német barátnőmmel egymás mellett. „Akkor most mi megyünk Észak-Koreába?? – Nagyon úgy néz ki! – Nem vagyunk normálisak!” [- Igen, olvastam a kommentekben is ;)]

dprk_a_vizum.jpg

Utunk Shenyangból először Dandongba vezetett a kínai – észak-koreai határhoz. A dandongi vasútállomásnál volt a találka pont a 2 angol idegenvezetővel és kb. 30 különböző nemzetiségű, nemű, korú kíváncsi utazóval, akik szintén úgy döntöttek, hogy 3 napra kivonulnak a világból. Itt került kiosztásra a 3 napos vízumunk, egy kis kék papír, amit sajnos nem tarthattunk meg, az út végén visszavették, viszont így semmi nyoma nem maradt az útlevelünkben. Ha valaki késztetést érez, hogy az útlevélben is maradjon egy emléke, annak úgy tudom, hogy Londonban van lehetősége a nagykövetségen kérni vízumot az útlevelébe.

502778626.jpg

A vasútállomás egy elkülönített részén található a kínai útlevél ellenőrző pont, ahol fel lehetett szállni a Koreába tartó vonatra. Rajtunk kívül még rengeteg kínai és koreai volt, hatalmas csomagokkal. Arról beszélgettünk, hogy vajon kik lehetnek, akik szabadon mászkálhatnak ki-be az országba.

1010810955.jpg

A vonatunk nem a 300km/h-val haladó kínai gyors vonat volt, inkább a MÁV-os nosztalgia vonatokhoz tudnám hasonlítani, különböző osztályú kocsikkal, viszont némelyik kocsi jobb állapotban van, mint otthon a Bp-Nyíregyháza vonalon haladó IC. A kínai ellenőrzés után egy rövidke vonatút a Friendship hídon Koreába a koreai határponthoz. Egy óra semmittevés-sörözgetés következett a vonaton, amíg tartott a papírjaink ellenőrzése. Hálókocsinként végigkérdeztek mindenkit: hány telefon, kamera van nálunk? Milyen könyv? Van-e Bibliánk? (Ezt többször is megkérdezték) Létszám és név ellenőrzés, legalább háromszor, de szerencsére minden rendben volt velünk. 

Délkörül végre elindultunk Korea belsejébe. Kb. 5 órás út volt a határtól 1260166200.jpgPyongyangba (Phenjanba) a fővárosba. Az út hosszú volt, de megérte, hisz így kicsit többet láthattunk az országból. Még a kínai kalauzzal is összebarátkoztunk, aki a mi fülkénkben kérezkedett be aludni, még a sapkáját is felvehettük, meg vele is fotózkodhattunk. A koreai és kínai kalauzok, hivatalos személyek többnyire ettek, aludtak, és részegedtek, nem nagyon foglalkoztak velünk. A legtöbben úgy gondolják, hogy az út alatt csak a szépet és a jót láthatják, amit a koreaiak akarnak, hogy lássunk. Ez nem féltétlenül igaz. A 3 nap alatt tényleg fantasztikus ételeket ettünk, jó söröket ittunk, és tényleg jól éreztük magunkat, de mindenki tudta, hogy ez csakis NEKÜNK szól, hisz szükségük van a kemény valutánkra. A vonatból kinézve azonban, mindenhol bomladozó házakat, föld utakat, két kezű munkásokat, csont és bőr embereket és állatokat láttunk a földeken dolgozni, sehol egy mezőgazdasági gép, mindenhol állatokkal művelték a földeket. Sehol egy autópálya, vagy forgalmai dugó, hisz autókat se nagyon láttunk, a színen néha-néha egy-két luxusautó bukkant fel.  – Vajon kiké lehettek? –

1302791502.jpg

61691343.jpg

A phenjani vasútállomáson már vártak a koreai idegenvezetők minket, akik a 3 nap alatt végig mellettünk voltak. Két csoportra voltunk felosztva, csoportonként két koreai és egy angol idegenvezető, egy koreai buszsofőr, és egy kamerás. Rövid bemutatkozás, program, szabályok ismertetése. 

Kérdeztétek mik is ezek a "szabályok", megnéztem az erről szóló tájékoztatót, mert már nem mindenre emlékeztem annyira pontosan. Ezt a tájékoztatót megkaptuk email-ben, mikor jelentkeztünk az útra. Nem csak a szabályok, de ajánlások is találhatóak benne:

- Első és legfontosabb, viselkedj tisztelet tudóan a kultúrájukkal és a politikai identitásukkal szemben. Légy nyitott arra, amit hallasz és légy kedves az idegenvezetőkkel, ha látják rajtad az érdeklődést, ők is több mindent megengednek. Pl. Kicsit messzebb elmenni a csoporttól, több fényképet készíteni. 

- Lehet bevinni fényképezőgépet, de ilyen profi videokamerát, már nem. A fényképező lencséjének 250mm-től kisebbnek kell lennie.

- A GPS-t ki kell kapcsolni. - Mi azt hittük kikapcsoltuk, aztán láttuk a telefonon, hogy hol készítettük a fényképeket. Igen, ezt nem (sem) ellenőrizték annyira a kiutazásnál. 

- Vannak helyek, ahol lehet fényképeket készíteni, és vannak "no go" zónák, de végülis bárhol kitöröltethetik a képeket. Nem lehet a katonákról fényképet csinálni. Ahogy említettem, tippet kaptunk az angol idegenvezetőtől, hogy minél jobban kedvelnek a koreai idegenvezetők, annál több mindent megengednek.

- Tilos könyveket, Bibliát, pornográfiát bevinni.

- Nehéz gyógyszerhez jutni, vagy ha nagyon szükséges, akkor az eléggé költséges lehet.

- Kitelefonálni nagyon drága, szóval ki kell bírni a külvilág érintkezése nélkül, DE lehet képeslapot küldeni! Képzeljétek, megkapták a szüleim 2-3 héttel később. 

img_7675.JPG

- Mutass tiszteletet az idegenvezetők, és az ország iránt, akár milyen elképzeléseid is vannak Észak-Koreáról. Kérdések, amiket feltehetsz, de nem fogsz rá választ kapni, pl. munkatáborok, vagy miért nem szöknek meg az országból? Vagy miért néz ki úgy a vezető, mint egy jó lakott napközis? - hallottuk az idegenvezetőtől, hogy voltak a korábbi túrákról, akik ilyen kérdéseket tettek fel. Nem igazán nézik jó szemmel a koreai idegenvezetők, vagy csak szimplán hülyének néznek.

Mi miket kérdezgettünk??

  • Hol tanultak meg ilyen jól angolul? - Az egyetemen, angol szakon tanult az idegenvezetőnk.
  • Szabadidejében mit csinál? - Nagyon szeret olvasni, több könyvet is felsorolt, de ne haragudjatok, már nem emlékszem a pontos címekre. 
  • Hol vannak az emberek az utcáról? - Mindenki dolgozik. 792315137.jpg

 

A szabályok és a program ismertetése után megváltunk az útleveleinktől 3 napra. Bezonyám csak akkor kaptuk vissza, mielőtt felszálltunk a Kínába tartó vonatra indulás előtt. Első gyors megállónk a Kim Il Sung téren volt, a „híres téren”, ahonnan a TV is mindig közvetíti a különböző ünnepi felvonulásokat a vezetők tiszteletére, vagy a legutóbbi alkalom mostanság a Trump elleni tüntetés volt. A betonon lehetett látni a pontokat, hogy hova kell állnia az embereknek az ünnepségek alatt.

dprk_kim_il_sung_ter.jpg

Fénykép készítés, utána természetesen könyvesbolt, mert ezeket a könyveket csak itt kaphatjuk meg, a Dzsucse ideológiájáról, Kim Il Sung mondatairól, Kim Jong Il csodáiról stbstb. – Meg az összes létező másik boltban is !csak! ezeket mindenféle nyelven (orosz, francia, angol, német, kínai stb. - sajnos magyar nyelvűt nem találtam)

2067733021.jpg

Ezt követően megvacsoráztunk egy "helyi" étteremben (nyilván csak külföldieknek), rajtunk kívül még egy kínai csoport volt. Mikor kijöttünk olyan 8-9 fele már sötét volt, közvilágítás nem nagyon van, és szinte kihalttá vált az egész város. Végül pedig indulás a luxus szállodánkba, ahol tényleg leesett az állunk a fényűzéstől, de érthető is, mindent meg kell itt adniuk, hisz az épületet nem lehetett elhagyni. Volt wellness-részleg, konditerem, bár, szuvenír shop. Rajtunk kívül még elég sok kínai csoport volt, különböző „business ember”-ek, egy két fekete kolléga(??), ők nem tudjuk melyik csoporthoz tartozhattak, és mi járatban voltak ott.

2135682885.jpg

Az első nap nagyon gyorsan véget ért, maradt még másfél napunk Phenjanra, ami a folytatásban következik. 

tf.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://lanyboronddel.blog.hu/api/trackback/id/tr8813216889

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.