Két részben szerettem volna megírni ezt a bejegyzést, de túl hosszúnak találtam, három lett maradhat? :)  íme hát a harmadik rész, és egyben az utolsó rész Észak-Koreáról.

Elnézéseteket kérem, hogy ilyen sok idő eltelt az első rész óta, de jelenleg végzős vagyok az egyetemen, és a teendőim száma eléggé megnövekedett. Sokan tettetek fel kérdéseket, hogy mik voltak azok a kérdések, amiket nem tehettünk fel, vagy mik a játékszabályok az út során. Megpróbálok a posztban…

Valószínűleg sokan nem értenek egyet a döntésemmel, hogy ellátogattam Észak-Koreába, mert az utammal a rezsimet támogatom. Őszintén tényleg ezen múlna, hogy Észak-Korea létezhet a mai 21. században? Véleményem szerint, akik veszik a bátorságot az utazáshoz, kíváncsiságból teszik, egyszerűen…

Egyszerűen beleszerettem ebbe az országba. Lehet érte utálni, szeretni, de én csak ajánlani tudom mindenkinek, hogy egyszer el kell menni és át kell élni, mert valami elképesztő. 2015 őszén Helsinkiben dobtam fel először az Erasmusos barátnőimnek, hogy én el akarok menni Izraelbe – jójó – aztán…

Ismerős ismerőse révén kezembe került a ‘100 szóban Budapest’ című kis zsebkönyv ( http://budapest.in100words.eu/hu ), aminek a kis történetei teljesen magával ragadtak. Aztán azon kaptam magam, hogy elkezdtem gyártani fejben a saját kis száz szavas versikéimet, a néhai lelki válságaimnak…

Ismerős ismerőse révén kezembe került a ‘100 szóban Budapest’ című kis zsebkönyv ( http://budapest.in100words.eu/hu ), aminek a kis történetei teljesen magával ragadtak. Aztán azon kaptam magam, hogy elkezdtem gyártani fejben a saját kis száz szavas versikéimet, a néhai lelki válságaimnak…