Valószínűleg sokan nem értenek egyet a döntésemmel, hogy ellátogattam Észak-Koreába, mert az utammal a rezsimet támogatom. Őszintén tényleg ezen múlna, hogy Észak-Korea létezhet a mai 21. században? Véleményem szerint, akik veszik a bátorságot az utazáshoz, kíváncsiságból teszik, egyszerűen nyitottak a világra, és nem azért, hogy támogassák ezzel ezt az elnyomó rendszert. Talán több ilyen gondolkodású emberre lenne szükség manapság, hogy a világ jobb hely legyen..? Kicsit költőien hangozhat, de ez csak én véleményem..

Kínai munkám előtt nem sokkal olvastam Pak Janmi – Élni akartam című könyvét, aki arról írt, hogy szökött meg édesanyjával Észak-Koreából, és hogy küzdött az életben maradásért Kínában, majd hogy jutott végül Dél-Koreába. (Csakis ajánlani tudom.) A történetében feltűnik egy ismerősen csengő város, ami az egyik legnagyobb bűnváros volt 2009 táján Kínában, ami nem más, mint Shenyang, ahol bizony, 2017 első félében éltem. Fura az élet, pont akkor olvastam ezt a könyvet, mikor szerződés aláírás küszöbén voltam, hogy megyek vagy otthon maradok. Kínát választottam, és már motoszkált is a gondolat, hogy lehet meg kéne nézni Észak-Koreát is, ha már ott leszek kb. 200 km-re.

Megérkezésem után nem sokkal már arról kérdeztem a kínai kollégákat, hogyan lehet átjutni Észak-Koreába, mi a helyzet Kína és Észak-Korea között. Azt a választ kaptam, hogy: „Simán át lehet menni, utazási irodával, szervezetten, vagy akár egyénileg is, de most kicsit rosszban vagyunk velük, annyira most nem ajánlott..” Majd beszélgettem a német kolléganőmmel, hogy őt is érdekelné, de végül parkoló pályára tettük, hogy lehet mégis máshova kéne utazni, a helyzet elég feszült momentán. Aztán összeismerkedtem az egyik BMW cégnél dolgozó sráccal, és mondta, hogy ő tavaly volt, szívesen átküldi az elérhetőségét az utazási irodának. Május végén csekkoltam a honlapot (www.youngpioneertours.com/tour/june-ultra-budget-2017), hogy mik is lennének az opciók, milyen árak vannak. Júniusban volt egy túra, kérdeztem a kolléganőmet, hogy akkor mi legyen? Írtam a cégnek, hogy már 30 napon belül vagyunk az út előtt, még így is tudunk-e menni, van-e még hely, nem lesz-e probléma a vízummal? A válasz email-ben már jöttek is a kitöltendő papírok, a részletes programterv, a befizetési mód stb stb. Mi pedig álltunk a barátnőmmel, hogy akkor megyünk Észak-Koreába, jól meggondoltuk mi ezt..? Szülőknek lehet, nem kellene megmondani, hova akarunk menni.. Ahogy az utazási iroda is mondja, ez az a hely, amire az anyukád is azt mondja, hogy maradj tőle távol. Hát mi nem maradtunk, és én még el is mondtam nekik, bár apukámnak csak egy nappal indulás előtt.

Mi is kell ahhoz, hogy valaki a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságba utazzon?

Első sorban nyitottnak lenni egy olyan zárt világra, ami számunkra egyszerűen felfoghatatlan. Vannak szabályok, tanácsok, amiket mind a saját, mind a csoport, mind pedig a helyiek biztonsága érdekében be kell tartanunk, és aki nem tudja elfogadni, inkább ne utazzon oda. Vannak kérdések, amiket nem lehet a koreai idegenvezetőnek feltenni. Nem mászkálhatunk egyedül a városban, végig a csoporttal kell maradni, éjszaka nem mehetünk ki a szállodából. A túra során próbáljunk végig udvariasak lenni, és el fogadni azt a szürreális tényt, hogy ők ebben hisznek, és neked nincs jogod, hogy ezen változtass.

Nem lehet Észak-Koreáról szóló könyvet bevinni, vagy bármi olyat, amit már gyanúsnak gondolhatnak a határnál, így ha erre az útra adod a fejed jobb, ha nem viszel könyvet. E-book-ot lehet, de végül én ezt is kiraktam indulás előtt, bár feleslegesen. Továbbá szigorúan tilos a pornográfia, a Biblia, ezt szerintem mindegyik kabinban a vonaton megkérdezték tőlünk, hogy van-e nálunk. Továbbá lehet fényképeket, videókat készíteni, telefont, laptopot használni, de a GPS jelet ki kell kapcsolni, bár utólag kiderült, mi nem tettük, szóval meg tudtuk nézni, hol készítettük a fényképeket. Nem lehet 250mm-nél nagyobb kameralencsét használni, se profi videokamerát. A telefon használathoz annyit fűznék, hogy lehet magunkkal vinni, de nincs vétel, nincs internet, nincs WIFI 3 napig, tehát offline mód. Felesleges volt a telefont állandóan nézegetni, hisz nem voltunk elérhető a külvilágnak, és mi se tudtunk senkit se elérni. Mint megtudtuk, van lehetőség „kitelefonálni”, ha esetleg bármi történne, de nagyon drága mulatság.

A túra során, akinek bármikor is kellemetlen érzése van, vagy nem tud a helyzettel mit kezdeni, jelezze a külföldi idegenvezetőknek, és találnak megoldást. Több oldalas „házirendet” kaptunk, amit a vízum és jelentkezési lap mellett szintén alá kellett írnunk, hogy vállaljuk ezeket.

Másodsorban talán pedig pénzre van szükséges egy ilyen úthoz. Nem fogok titkolózni, nem életem legolcsóbb útja volt.  Egy 3 napos túra Dandong-ból Phenjanba vonattal, vízummal, étkezéssel, utazással, egy-két belépővel, idegenvezetőkkel 495 € -ba kerül. Igen sokkoló, ebből a pénzből egy hétig lehetne süttetni a hasunkat Görögországban all inclusive ellátással, de engem ez már talán annyira nem vonz. Továbbá vannak ilyen ajánlások az utazási irodától az út végén borravalóra, lehetőségek plusz belépőre, vonaton étkezésre, virág vételre, egy szóval költőpénzre van szükség még, de ez egyéntől függ természetesen.

Összefoglalva: útlevélre, kínai és koreai vízumra, és pénzre van formálisan szükséges ahhoz, hogy valaki ma 2017-ben eljusson Észak-Koreába.

A folytatásban következik maga az út.

tf.

Fényképek: IG: tfruzsa, libri.hu